HOGYAN KÉSZÜLT? 7. | Székely Nagy György

A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ

A legfontosabb részei a könyvnek a Magyarországon játszódó események voltak. Erről tudtam a legtöbbet. Többször járunk Magyarországon, egyszer az általam imádott 30-as évek végén. Nicholas, aki aztán Miklós lesz, megérkezik Budapestre, a világ akkori egyik legszebb, leglüktetőbb, élettel teli városába. Amíg eljut az Erzsébet hídig, ahol végre elsiratja az apját, próbáltam leírni milyen is volt Pest. Mert mindenki így hívta. A  Pest. Sok filmet néztem, sokat olvastam róla. És persze a Visegrádi utca 111 második emelet 12-ben eltöltött „nyaralásaim” alkalmával hallgattam nagyapám, Székely Nagy György cipészmester meséit.

Nem tellett nyaralásra. Az egyetlen megoldás az volt, hogy anyai nagyapámék egy szoba alkóvos / egy boltívvel leválasztott ablaktalan kis rész a szobából / lakásában „nyaraltam”. WC a folyosón, két lakással arrébb. Mosdás a fali kútnál vagy lábosban melegített vízzel, lavórban. Hatvanas évek magyar melós valósága. Magamnak találtam ki játékokat, akkoriban még nem nagyon tudtam olvasni, kevés könyvem volt, mert arra se tellett. A Nagyszüleim nyugdíja borzalmasan kevés volt és ezért a két nagy ablak közül a jobb oldalinál volt a bankli, a mindenes asztal szerszámokkal, mint falcfogó és bórer, előtte, mindig görnyedten, köpenyben, az elmaradhatatlan Munkás cigarettával, faszöggel a szájában a Nagyapám. A Gyuri bácsi. Aki bagóért készített remekműveket, amiket aztán egy Belvárosi Cipészmester sajátjaként adott el. És amikor nem faszöges munkája volt, mesélt az akkori világról. Az életről. Amit ők éltek. A másikat meg csak moziban látták, ha volt pénzük mozira, mert oda, abba a másik világba nem jutottak el. Ha ismerős, akkor ne csodálkozzatok. Sosem volt és nem is lesz másképpen. Mesélt a Körútról, hogy ha csak sétálni is, de begyalogoltak Angyalföldről vasárnap, szórakozásként, mert a villamosjegy drága volt. Hogy volt neki is saját műhelye „Három igaz szó; Székely cipő jó!” szlogennel. Csak ugye aki jó cipőt gyárt, nem biztos, hogy el is tudja adni, mert az egy más szakma. Az akkori életről mesélt. A színekről, a városról, illatokról és a nőkről. Néha még egy egy akkori kuplét is elénekelt. És hogy milyen jó volt, mert akkor volt fiatal.

Pest leírása és pár más mozzanat Nagyapámnak köszönhető. Az elit, ahová Lovassy gróf által Miklós bejut, az irodalmi és mozi élmény. A Keleti főcsatorna egy remek kezdeményezés volt. Csak rosszkor és rossz helyen. A tiszalöki erőmű, akkor még nem volt tervben, ahogy olvastam. Ez nekem kellett, hogy az ötvenes években visszahozzam Miklóst, valami nagy dolgot csinálni.

Betty. Eredetileg annyi lett volna a szerepe, hogy megjön, pár vidám mondat, aztán a barátnője, Langer Magda lett volna Miklós barátnője. Ez volt leírva a jegyzetben. Meg, hogy Terézia grófnő Für Anikó. Aztán mielőtt leültem írni, kinyitottam a Google-t, meg akartam nézni valamit, ami beugrott, egy Kovács nevű figura kapcsán. És akkor felhozta Kovács Patrícia fényképét, azzal a nézéssel, beállással, amit csak ő tud. Néztem. Aztadurvamindenit nő. Tovább kerestem a Kovács nevű fickót, aztán elvetettem, mert nem volt érdekes, de akkor már ott volt a fejemben Kovács Patrícia. Jött a rész, mikor Betty bezúdul, mint az első meleg, napfényillatú szél egy télszomorú szobába. Onnan a dolog eldőlt. Mert Kovács Patrícia jött, látott és Betty lett. / Az én reményeim szerint a már meglévő A VESZETT ÜGY című könyvemen kívül még ötben fog szerepelni. Ebből egy már harmadáig készen van. / Jegyzet kuka, új lap, rajta BETTY! felirat. A többi jött magától. A tenisz jelenet jóval később került a fejezetbe. Pótlásként. Kellett valami, ami megmutatja Miklós és Betty viszonyát és erre a tenisz parti pont jó volt. Remélem tetszett. A Kvassay zsilipről videót is néztem olvastam még mérnöki leírást is, mit mondjak, a vesszőket értettem belőle.

Lovassy gróf, Steiner István legjobb barátja, mint egy igazi professzor tereli Miklóst a magyar valóság sziklái között, hogy révbe érjen. A gondolatai akár az enyémek is lehettek volna abban a korban. Kitartott mellettük haláláig. Bertalan professzor figurája tisztelgés a kor fantasztikus magyar tudósai előtt. A kultúrpolitikusok előtt. Akiket talán méltatlanul elfeledtünk, vagy méltatlan körülmények között hoztunk vissza a köztudatba. Célom volt megmutatni a magyar parasztok mindig is meglévő bölcsességét, amivel főleg katonakoromban találkoztam, lévén egy szem pesti hatszáz vidéki legény között, azt tudnia kellene mindenkinek. Sokat tanultam tőlük és ebből merítettem ötletet, ihletett.

Amikor Miklós magyar királyi mérnök kari hadnagy lesz, azt szerettem írni. A kis senki, akivel a debreceni kapitányságon beszél, egy megszokott figura volt abban a korban is. A fényes győzelembe vetett hit, a vakon engedelmesség és a cél mindenfelettisége vezette ezeket a „kérlek alássan” embereket, akiknek nem jutott már sütemény a tálból, morzsákkal laktak jól és a Remény volt nekik az, hogy a visszakapott területekkel újra Nagy Magyarországgá lévő országban a hű szolga elnyeri jutalmát. Tipikusan az a fickó, aki vért izzadva, rettegve viszi véghez azt, amit előírtak neki, aztán egy könnyed mozdulattal, jobb kezében cigarettával int, hogy ugyan kérlek, semmiség az egész, miközben bal keze a zsebében, hogy remegését senki se lássa. Ilyen emberek voltak, vannak, lesznek. Minden hatalomnak szüksége van rájuk. Nem elítélni, csupán bemutatni akartam ezt a típust.

A gond, hogyan kerül a háborúba Miklós. Egyszerűnek látszott. A parancsnoka, az ezredes, aki gyűlöli Miklóst a neve miatt, a szerencséje miatt egyszerűen egy borzalmas helye vezényli. Itt jött volna a háború a maga valóságával. Aztán, hogy Miklós hadifogoly lesz. Erről is sokat olvastam. Több félét is. Néha teljesen eltérő írásokat. Az ugye nagyon nem mindegy, hogy valaki az ötvenes években ír a hadifogságról vagy napjainkban. Esetleg a kilencvenes években, amikor néha a Magyar Népmesék sorozatba fért bele némelyik történet. Mivel a dolgok nálam sosem az elkészített terveim alapján történnek, most sem így lett. A Sky Art csatornán volt egy film Steven Spielbergről és persze a Schindler listája is szóba jött. Ő mondta, hogy mikor dolgozott a filmen sok feljegyzést talált arról, hogy hány kiváló szakember dolgozott a németek oldalán a táborokban vagy a környékükön. Akik dolgoztak. Sokszor nem is tudva, mi is folyik a táborokban. És tették a dolgukat. semmi mást. Mégis náciknak és bűnösöknek kiáltották ki őket. Én kifejezetten nem szeretem a holocaust témáját, főleg amikor valakik a nagypapa hamvain nyerészkednek, mert az jár nekik. Most viszont úgy éreztem az egy olyan helyzet, ahol Miklós munkamániáját bemutathatom, párhuzamban az SS valójával. Robert Merle: Mesterségem a halál című könyve nagy segítség volt. És még sok könyv és film. A kemence „hasonlat”, hogy a kenyér, az Élet abban készül és az Élet abban távozik, az megrázóra sikerült. A naivitás, Miklós azt gondolja azért baj, hogy kevés a kemence, mert nem tudnak elég kenyeret sütni, Obersturmführer Hetzfeld pedig eszelősen nevet ezen a jó „viccen”, mert Ő tudja mire is kellenek a kemencék. Mindig büszke leszek erre a részre,arra, hogy megírtam. Miklóst végig az vezérli, hogy megcsinálja a kitűzött feladatot. A legjobban, hogy aztán búza, Élet teremjen ott a halál mellett, amiről ő csak később tud meg borzalmas dolgokat. Amikor boldogan énekli a Lili Marlen-t a többi tiszttel, mert valóban boldognak érzi magát: előléptették, a munkája sikeres, elismerik és ugye egy tiszt feleséggel kezdhet hamarosan egy kapcsolatot. Érthető boldogság, Miklós részéről. Csak kívülről nem lehet megérteni, hogy tehet ilyet? Ha sikerült ezt ábrázolnom, már megérte az egész.

Amikor Miklós hazatér, kap egy századot. A széthulló Magyarország, a vesztesek keserűsége és közönye fogadja. Egy hagymázas, teljes pusztulásba vívő uralom részese lesz. Amivel nem tud mit kezdeni. Próbál igazi tiszt módjára viselkedni, védeni az embereit. Nem sikerül.

A székely ember történetét egy Kriterion kiadó által megjelentetett antológiában olvastam. A felakasztott székely ember és a novellában szereplő, lengő magyar zászló hasonlata, amit aztán egy szovjet katona letép és kapcát vág belőle, remekül volt megírva. Olvastam és hallottam arról, mit tettek a Győztesek azokkal, akik csak ott voltak. Nem ők kérték vissza a magyarokat, jöttek. Aztán mentek. A háború minden borzalmával együtt. Amikor bevonultak a magyar vitézek, nem azokon álltak bosszút, akik ezt az egész helyzetet okozták, hanem azokon, akik ott éltek. Csak éltek. Aztán ezt visszakapták azok a magyarok, akik csak ott éltek. Csak éltek. Sokszor mondták, hogy túl sok halál és borzalom van a könyveimben. Mert sosem bírom és sosem bírtam az olyan álromantikákat, meséket, képregény igazságokat, hogy a háború az lehet klassz is, meg szép és vagány. Hú mikor összedől minden, fél városok égnek, de a Vasember aztán…Apám, egy egész hadihajó ment a levesbe, de Amerika kapitány jött…Ezek a hősök /?/ sosem építenek. Nem. Ez nem ilyen. Nekem csak kicsi valóság jutott a háborúból, még anno Jugoszlávia, pár órára, örökre elég volt. Örökre. Bármikor fogok írni a háborúról, abban soha nem lesz szépség vagy bármi más. Csak rideg tények, a borzalom. A már kész A VESZETT ÜGY című könyvemben van egy megrázó  rész a vietnámi háborúról. Azt sem írtam volna másképpen. Nekem nem a borzalom bemutatása a fontos. Hanem, hogy létezik és AZ A VALÓSÁG! Amit meg a filmek adnak az nem az.

Miklós hadifogoly lesz és a Vaskeresztje furcsa helyzetekbe sodorja. A Vaskereszt ötlete az 1977-es filmből jött. A Vaskereszt egy megrázó, kicsit hollywoodi mázzal leöntött film a német katonákról. Maximilian Schell élete alakítását nyújtja benne. Az ötlet az volt, Miklós kapjon kiváló munkájáért Vaskereszt Másod Osztályt. Ami később még okozhat galibát, azt meg szeretem a történeteimben. Mindig történjen valami. Miklós tehát fogságba esik és ezzel elindul a könyv utolsó harmada, amiről a következő alkalommal írok.

Az ötvenes évek Magyarországa. Amiről apám mesélt. Amiről keresztapám mesélt. Amiről olyan sokat hallottam, olvastam, filmeket néztem az ötvenes évekből. Még költeményeket is olvastam, mint egy most Kossuth díjas, akkor Sztálin díjas költőtől:

„ Kicsim hazám, szabad népem,

Te már tudod, hogy élni jó!

Boldogságra megtanított,

Édesanyánk: a Szovjetunió!”

A HOGYAN KÉSZÜLT? sorozat egyelőre utolsó részében ez jön majd.

Ne hagyjátok ki!