HOGYAN KÉSZÜLT? 3. | Székely Nagy György

A JÓEMBER

Minden író könyvénél van egy pillanat, amikor csak néz maga elé, merre tovább? Áll a szakadék egyik partján és gondolkodik, hogyan kellene a másik oldalra átjutni, mert onnan már megy tovább a történet. Mivel a szakadékot is Ő írta, nem könnyű a megoldás. Ilyenkor van, aki megáll és vár, hátha jön a múzsa, ihlet vagy valami más.

-Amatőrnek ihlet kell, profinak előleg!

Ez Moldova mester nagy mondása. A profi gyakorlott íróknak biztosan van már tartalékban egy-két megoldásuk a hasonló helyzetekre. Mert voltak már a szakadék szélén és valahogy egyszer már átjutottak, nosza akkor még egyszer. Nem is a rutin, hanem a mesterségbeli tudás segít nekik ilyenkor. Mihez kell nyúlni, mit kell kicsit változtatni, hogy működjön a dolog. Néha talán változik az a part, ahonnan át akarsz kelni. Néha a túlpartot hozod közelebb. A történet marad, csak kicsit másfelé visz az út.

Aztán van olyan, aki ír tovább, majd kihúzom alapon és nyomja a szavakat. Az esély, hogy beugrik a megoldás, megvan ebben is. Meglehet, nem jön elő. Viszont a napi tempót nem lassítja. Megvan a cél, a lendület, írja a történetet. Élnek és cselekszenek a karakterei, minden halad az útján. Meglehet megoldás híján kicsit egyhelyben, körbe-körbe, aztán lesz ott egy ösvény, mehetek tovább. Megbújva szavak, mondatok között.

 És van, aki segítséget kér. Főleg, ha van egy igazi, kritikus olvasója, ami óriási segítség és Ő megmondja a véleményét. Nem csak a dicséretet, „jaj ez annyira jó, nem tudtam letenni,remek, fantasztikus” mert néha ez is kell,hanem azt is:

-Gyuri, azt a fejezetet dobd ki, mert azt csak Te érted, az meg kevés, hiába vagy akkora. Tessék az olvasóknak is írni!

Vagy:

-Ez most ki? És mit mond? Kinek? Olvasd el! Aztán írd át. Vagy újat helyette!

Ezt Zsuzsa az Egyes Számú Olvasom mondta a legutóbbi, A VESZETT ÜGY könyvem kapcsán. Így lett a könyvnek kettő darab nyolcadik fejezete. Zsuzsa egy mondata lendített át A JÓEMBER egyik nagy problémáján, hogyan is kerül papírok nélkül Norbi az Egyesült Államokba? Az eredeti történetet nem ismertem, csak azt, Norbi az NSZK után Bostonban élt tovább. Sok minden ötletem volt rá, hogyan is jut oda. Elbújik egy hajón és menet közben matróz is lesz, aztán megmenti egy utas életét. Álnéven, a jugóktól vett papírokkal röppen Bostonba. Egyik sem volt az igazi.

-A bürónak dolgozik, akkor kivihetik Amerikába valamiért, egy műtétre és elfelejt visszamenni. Újra disszidál.

Amikor ezt mondta Zsuzsa, azt írtam a jegyzetek közé: Büró- Jozsó. Aztán azt, hogy kétkulacsos. Innentől már tudtam, hogy fog lezajlani a dolog. Milyen is Jozsó, akit barátjának hisz Norbi, pedig sosem volt az. A fickó kiiktatása, kicsit durvábbra sikerült, ám végig arra törekedtem, hogy a valóság, az Valóság legyen. Élje bele magát mindenki, aki tudja, legyen szereplője a „filmnek”, de tudja, ez nem film. Ahol percekig beszélgetnek, mielőtt lelövik egymást. Mert ilyen nincs. Mint ahogy nincs egy golyó a testbe. A Moszad egyik alapja: puff-puff, mindig a fejbe, az a biztos. Weißfahrer doktor magától jött, mint megmentő, mert bár utálja Norbit, a pénzt szereti. Akkor már tudtam, később még előhozom. Mert igazi profi a fickó. Egy dolog érdekében tesz mindent, az a pénz. Ismerős álláspont. A probléma megoldódott, a regény ment tovább. Az amerikai tiszttel folytatott párbeszédet nagyon élveztem. Igazi amerikai lett, olyan „überokos”. A „ravasz” kérdések, hogy csapdába csalja a kérdezettet. Jó volt megírni.

Rozika. Garajszki Istvánné, aki szintén benne volt a Csoportban. A Regényíró november Fejős Évával csoportban. Akik részt vettek benne azt vállalták, 30 nap alatt, napi 10000 karakter létrehozva megírnak egy regényt. Ez volt a Csoport! Ahol mindig meg lehetett osztani a problémákat. Esetleges félelmeket, aggályokat. Mindig volt, aki segítsen. Bíztasson, tanácsot adjon, véleményt mondjon. Amikor eljött az a rész, ahol Norbi szerelmes lesz, találkozik Melindával, akkor megint megakadtam. Illetve nem tudtam, hogyan is írjam le azt a hatalmas szerelmet, ami köztük van. Ezt közzétettem a Csoportban, amire Rozika válaszolt:

-Miért nem azt írod meg, hogyan történt ez közted és a feleséged között?

Akkor világosan láttam, mit kell írnom. Rozika nagy érdeme, örök hála érte. Amikor Norbi találkozik Melindával és az Isten rámutat, Ő az fiam! az valóban így történt, mikor 2004 augusztus utolsó vasárnapján megláttam Alizt egy céges sportrendezvényen, egy másik áruház csapatában. Később, mikor felvette a szemüvegét is, amit a kosárlabdázáshoz nem hordott, már biztos voltam benne. Azért innen még másfél év eltelt, mire az első randi összejött. Igaz előtte egyszer már kidobott. Viszont tudtam, hogy Ő AZ! Ezért nem adtam fel. Most sem adnám, mert Ő a Minden. Nélküle most nem lenne miről írnom. Mindenben segített, mellettem volt. Néha piszok erőszakosnak éreztem, pedig valahol mindig is tudtam, az én egetverő lustaságomhoz kell egy erő, ami azt elnyomja. Ez lett Aliz. Akiért mindent megteszek. Néha csúnyán nézve, néha mogorván, de megteszem. Tudja mi is kell nekem. Most például egy pontos naptárt állított össze, mikor mit írok, mert látta, hogy „leeresztettem, punnyadt vagyok” kell valami, ami újra elindít. És az Isten megint azt mondta: Ő az, fiam. Mert tényleg Ő, mindig is az marad.

Melinda karakterét, Gyöngyöst és a zongorázást, egy fantasztikus volt kolléganőmtől kölcsönöztem, akivel itt Bristolban dolgoztunk együtt, az étteremben. Ő pincérnő volt én étkészlet tisztító asszisztens és maradék ételek nagyobb edényben összegyűjtött mennyiségkezelője. Ugyanolyan szép és okos nő, mint Melinda. Amikor tudtunk beszélgettünk, nagyon jó volt valakivel valóban Beszélgetni. Nem poénkodni, műröhögni, beszélgetni. Sok mondatát egy az egyben átvettem. A leírás róla próbálja megmutatni, milyen is. Valóban zongora tanárnő, most újra az, immáron otthon. Köszönet Maggie-nek-Magdinak.

Miért pont Land Rover? Mert az kérem a Nagy Szerelem. Ami a legtöbb férfinak a Porsche esetleg Maserati vagy Ferrari, az nekem az igazi kocka Defender. Ami ráz, lassú, nagydarab, nehéz kormányozni, kevés helyen fér el. És egy benzinkút kell hozzá. A modernebbek közül a Freelander II. és az újabb Discovery Sport az, amiért a fél kezem adnám, csak akkor nem tudnék vezetni. Ha jól emlékszem, 1970-ben volt egy London-Isztambul autóverseny és a résztvevők Budapesten, a Hősök terén állították ki az autóikat. Itt láttam először élőben Rolls-Royce-ot. Ferrarit. A később győztes speciális Ford Escortot. És a Defendert. Magasra vitt légbeömlővel, létrával a hátulján. Hihetetlenül egyszerűnek tűnt, szinte csupasznak. Mindez alumíniumból, amin már akkor is ledöbbentem. Maga volt az erő, ami mindenen keresztülmegy. Talán ez volt az, amiért tetszett. Hasonlított rám, pedig akkor még nem voltam ekkora. /1970-ben alig 168 centi és 75 kiló voltam, még sok minden hátra volt. Mint az köztudott/  Onnantól nem volt más. Ben Fogle egy Britanniában híres író és tévés személyiség, aki egy remek könyvet írt erről a csuda autóról,azt mondta:

-Egyetlen britnek sem teljes az élete egy Land Rover nélkül.

 Popper tanár úr szerint olyan álmokra is szükségünk van, amik sosem valósulnak meg. Ilyen nekem a Landy. És a biciklizés Meg Ryan-nel, csak ugye nem tudok biciklizni. Így megy ez!

A történet, amit Morse főtörzs mond el Norbinak, részben igaz. Egy pécsi kolléga mesélte sörözés közben, a boszniai háború után. Hogy ő kitől hallotta, vagy Ő maga volt-e részese, nem tudom. Tény, egy ideig részt vett sok mindenben a határon túl. Ez volt az a rész, amit mindenképpen meg akartam írni, hogy a Valóság mindenkinek világos legyen: milyen is a háború. Semmi hősiesség, meg felemelő. Csak borzalom. Az valóban egy szégyen volt, hogy Európa közepén meg lehetett azt tenni, amit megtettek. Harcból volt a kevesebb, bosszúállásból, kegyetlenségből a több. Az mindig egyszerűbb. A gyengéket, a védteleneket bántani, érezni a Hatalmat, az Erőt, azok felett, akikkel csak a félelem van társul. Amikor igazi Erő jön szembe, akkor aztán futni. A politika feláldozott több tízezer embert a maga igazáért. Aztán ugye egy hét alatt vége volt az egésznek. Ezt megtehették volna pár évvel előbb is, csak akkor még nem volt senkinek sem érdeke. Szomorú. Olvastam egyszer egy Kongóban szolgált zsoldos naplórészletét. Abból is átvettem részletet. Mert akartam, hogy az Olvasóim lássák, mivé tud válni az ember. Morse főtörzs példabeszéde az ember és az oroszlán összehasonlításával, azt ajánlom mindenkinek.

 Az Irakban történtek jó részét én is csak dokumentumfilmekben láttam, olvastam róla. Amikor a „felszabadított” irakiak ott álltak és várták, hogy kapjanak valami ételt. Ami Szaddam idejében természetes volt. Nem volt sok, de mindig volt. Egy biztos pont az életükben. Mint az, hogyha nem „ugrálnak” békén hagyják őket. Aztán eljött a demokrácia és vele a bizonytalanság. Ami addig életük biztos alapja volt, az eltűnt. És nem volt helyette más, csak egy olyan új rendszer, amit nem értettek, nem akarták, megkapták. Más kultúra, más élet, aztán Amerika azt várta, most élhetnek amúgy emberi módra. Az az élet idegen volt nekik, most is az. Így aztán az al-Sahih féle imámoknak szabad volt a terep, gyűlöletet terjeszteni és bosszúra sarkalni. A Korán egyszer megjelent magyarul, még régen fakszimile kiadásban, akkor olvastam, igazából sokat nem értettem belőle. Aztán világossá lett, van egy szunnita békés és egy siita harcos változata. Plusz, amiket még belemagyaráznak az olyan vallási vezetők, mint a könyvben al –Sahih, az imám. Aki Allah nevében, a saját igazáért feláldozza egyetlen fiát.

Sokan írták azt, hogy szerették a könyvet, de minek az utolsó két fejezet, a sok borzalommal? Én mindig azt szeretem egy könyvben, ha megvan az egyensúly. A mese és a valóság között. Vagy akkor legyen csak álom, vagy csak valóság. Amikor túl rózsaszín az egész, akkor kell nekem egy kis valóság, meglegyen az egyensúly. Mert nekem az fontos. Nos az utolsó két fejezet A JÓEMBER egyensúlya. Az a Valóság része. Ami elől el lehet bújni vagy nem vállalni, attól még létezik. és az emberek jobb, ha tudják, milyen is az. Ha csak az első hét fejezet lett volna a könyv, Norbi és Melinda újra találkozása után lett volna egy nyolcadik fejezet A boldogság címmel, akkor az nem az igazi Jóember lett volna. Én így akartam megírni Norbi haver történetét és nagyon boldog vagyok, hogy a Kiadóm is így látta jónak.

A következő alkalommal a SZERELEM ÉS… című könyvem történetei jönnek. Ami nem regény, inkább novellák, történetek laza szövésű meséje. Sok érdekes történettel, szereplővel, a Sasváhry-Steiner család számos tagjával. És 1978-as Norbi novellával.

Olvassatok mindennap!