FURBLOG 35. | Székely Nagy György

Végre normális idő! 1 egész fok, ezt kell beosztani, némi szitáló izé, ami pont arra jó, hogy koszolja a kocsi ablakát és völgyes részeken esetleg csússzon. Ugye errefelé szinte csak völgyes részek vannak az utakon, máshol, az itteni méretek miatt,lásd bojler testű britek, megfelelő fehérnemű kérdése.

Mától már a brit hadsereg is beszáll az oltási harcba. Igen. Most már itt is harcolnak, bár az amerikai események miatt kicsit óvatosabban használják a szót és átváltottak küzdelemre. Az összes újság. Tény , a helyzet most van a tetőfokán. Ráadásul több a vakcina, mint ahány embernek be tudják adni. Szóval megy ez, főleg, ha csinálják.

Tegnap este úgy fél tizenkettőkor, amikor is szokásos belső filmnézés volt soron nálam, megzavart Aliz. A belső filmnézés egy speciális, általam kifejlesztett műélvezet, amikor is nézel egy filmet, sorozatot, most az Engrenages 8. évad első részt és úgy tíz perc után a szemhéjad belső része lesz a vetítővászon, azon látod a filmet. Persze lehet kötözködni, hogy az nem ugyanaz a film, ám az esetek többségében mikor újra a tévét nézem, ugyanott tart a történet. Főleg egy 8. évad. Volt olyan ismerősöm, aki a Holiday című Kate Winslet, Cameron Diaz film alatt pihent kicsit és mire felébredt már lett két gyerek. Ilyenek előfordulnak, de nem zavaróak. Aliz tehát bejött, megkérdezte alszom-e:

-Nem alszom, csak hosszabbakat pislogok – volt a megszokott válasz.

-Írt Caroline – mondta és nem éppen frissen mozgó eszemben kutatni kezdtem, hogy hány Caroline van, akit ismerek.

Persze az első az új könyvben szereplő szöszke lány Caroline Stanton ugrott be, viszont Őt én írtam, így Ő nem írhatott nekem. Ezt tisztázva próbáltam visszatérni a párizsi zsaruk és egy fantasztikus vörös ügyvédnő konfliktusához, amit a franciáktól eltérően bíróságon és nem egy hatalmas ágyban akarnak tisztázni.

-Holnap megyünk dolgozni.

Ezt hallottam. Erre kinyitottam a szemem. Aztán a még szokatlan Mikiegeres pizsama miatt a másikat is. Tényleg Aliz volt vigyorogva és kezében az elmaradhatatlan tablet. Akkor már tudtam, a Főnöknőnk Caroline írt. Mondjuk akkor még ködösen nem értettem mikor tanult meg magyarul.

-Ki megy dolgozni és hová?-érdeklődtem.

-Mi, a farmra. Figyelsz egyáltalán?

Az egyáltalán meg volt. A figyelem is kezdett beszivárogni. A lényeg: annyira beindult a lockdown miatt a házhozszállítás, hogy nem bírják, ezért kértek minket menjünk be, mert mi tudunk a legtöbbet szedni. Szuper! Ekkor már magamnál voltam. És kezdtem sorolni dolgokat, hogy akkor ugye pár esemény megváltozik. Csomagok érkeznének meg egyebek, milyen kaját tudunk vinni és beállítom az ébresztőt, mert most, nem mindegy mikor kelünk. Aliz átment megoldóba és mire úgy negyedóra múlva már a helyemen aludtam, a dolgok javarészét el is intézte. Mert Ő ilyen, mindig. Az ébresztő jól jött. Beállítottam. A mobilomon. Igaz, a konyha asztalra és időbe telt, mire rájöttem, hol is szól.

 Azóta már a gyakorlatok megvoltak. Semmivel sem érzem jobban magam. Ráadásul az előszobában mindig azt vártam, mikor ébred fel a nejem és lép rám , mikor a fürdőszobába igyekszik csukott szemmel, ahogy szokott. Tegnap a Lidl-ben beszereztem egy 4 kilós ilyen füles súlyzót, gondolván az sokkal jobb, mint a kínai ipar remekét ejteni a lábamra. A súlyzó jobb, viszont fárasztóbb. Sokkal. Jelenleg, ahogy gépelek és közben a reggelimet eszem, az a pirítós humusszal és egy szelet német szalámival nagyon nehéz. Még a betűk ütögetése is fárasztó, megtalálni őket meg főleg. Mert ugye az nem lehet, hogy ma ne legyen FURLOG csak azért, mert ma dolgozunk. Így 8.21-kor írom a mai adagot. A munka. Nem tudjuk hogyan lesz. Elvileg a csütörtök-péntek a szívás, meglehet azt a két napot fogjuk csinálni. Ki fog derülni. Jó lesz. Komolyan, nagyon jó!

Még úgy két szundi és az új dolog, ami már két napja motoszkál bennem és egy írásmű lesz, összeáll, akkor megírom. Tegnap beszélgetés közben a címe is beugrott. Aztán helyszínek, szereplők. Minek kell utánanéznem, mert ugye régen játszódó esemény lesz, nem árt a valóságot írni. A szereplő ugye a 70-es években nem mehetett végig az Andrássy úton, mert az akkor még Népköztársaság útja volt és a Marx téren sem volt felüljáró. Főleg nem olyan, ami rögtön összeért. Fog ez menni. Közben a szerzői oldalamon /mert most már ilyen sokoldalú vagyok/ elő kell készíteni pár dolgot, hogy minden rendben legyen. Van dolog bőven. Szerencsére. Ehhez még „cherry ont he top” jött egy új ötlet a Betty könyvhöz, amit leírtam. Kétszer. Hogy egyszer el tudjam olvasni. Tudjátok: hullám-hullám-kiskacsa. Mármint ez látszik az írásomból. Amatőrök!

A mai könyvem: Péterfy Gergely: A golyó, ami megölte Puskint.

A facebook szerzői oldalon olvassátok el.

Olvassatok mindennap!

Ez volt a mondjuk hatodik nap!