44. BRISTOLT LÁTNI ÉS A MEGLEPETÉS | Székely Nagy György

„ A magam részéről szeretek másokat meglepni, de nehogy valakinek ez eszébe jusson velem kapcsolatban”. Igen Woody Allen. Sok jó mondása van a fickónak, ez az egyik.

Nos én úgy vagyok a meglepetésekkel, mint az egyszerű vőlegény, aki mikor a pap azt mondja „ együtt lenni jóban-rosszban” megkérdezi: – Csak jóban nem lehet? A jó meglepetés az mindig jó. Ajándék, találkozás, ehető Richmond kolbász a Full English reggelinél, mind jó. De ugye ha csak jóból állna az élet milyen unalmas lenne, így vannak rossz meglepetések is, mint Justin Bieber új száma, amit legnagyobb bánatomra a 9 órás műszakom alatt minimum 18 szor adnak. Ilyenkor fel szoktam nézni Bishop Sutton kék egére és megkérdezem : – Miért uram, miért?!Ekkor jutott eszembe /igen, van eszem. Nem annyi, mint szeretném, nem mindig arra használom, amire kellene és nem igaz, hogy csak az van benne, mert néha alszom is/ szóval ESZEMBE, hogy mik azok, amik mostanában meglepetést okoztak.

Igazán jó meglepetés volt, hogy május 7-én volt két éve, hogy új életet kezdtünk és mondhatom nem bántuk meg. Mindig voltak benne nehezebb és könnyebb részek, főleg az első évben nehezebbek, de majd mindent elértünk mit szerettünk volna. Amit még nem, az nem tűnik elérhetetlennek. Sok minden változhat és jöhet közbe, de nem látunk olyan akadályt, amit ne tudnánk leküzdeni. A lengyeleket kivéve.

Szintén jó meglepetés, hogy Aliznak mennyire bejött az új munkája a Bristol Royal Infirmary University Hospital- nál, ahol hivatalosan hotel service assistent-ként tevékenykedik, vagyis Ő gondoskodik az osztály betegeinek ellátásáról. Azt csinálja többek között, amit szeret, segít másokon, hiszen az osztály jelentős részét, kissé dementálódott betegek alkotják. Hogy mennyire más itt a kórházi ellátás, azt nem részletezem, mert el sem hinnétek micsoda különbség van pl. a St.John Hospital és a Szent János kórház között. Csak egy példa, Aliztól. Alap dolog minden kórházban, hogy a nővérek mellett vannak segéd-nővérek, így a nővéreknek tényleg csak a betegekkel kell foglalkozniuk, ágyhúzás, ágytálazás vagy a „tojószékbe” ültetés az nurse assistant meló. Átlag 4-5 beteg jut egy nővérre. Külön vannak beteghordók, akik mindig rendelkezésre állnak. Az étel osztásra és egyéb feladatokra vannak Alizék. 13 órakor ebéd, 17.30 kor vacsora van. Előző napon egy A605 nyomtatványon minden beteg bejelöli, mit szeretne enni. Minden ételt lehet pépesítve kérni. Van külön low fat, azaz csökkentett zsírtartalmú étel is. Vegetáriánus, vegán, laktóz vagy glutén mentes ez a minimum. Van kóser, halal és más egyéb vallási okok miatt különböző étel. Ehhez persze lehet desszertet választani és naponta gyümölcs, amit pont az én cégem szállít /ha én kapom a 31-es járatot, akkor külön figyelek rá/. Kávé, tea, gyümölcslé bármikor. Csak hozzá teszem, százalékosan Britannia minden adófizetője, mi is, kevesebbet fizetünk be, mint otthon. KZS bristolszakértő, aki egy bath-i kórházban takarít vagyis cleaner assistant mondta: Ha csak egyszer rám bíznák a beszerzést vagy a beosztás készítést, tízezreket spórolhatnék nekik. Meg magamnak. De hát kit érdekel ez? Amúgy valóban így van. Aliz is mondja, hogy az étel 18% a kukában végzi, sokszor egészen triviális okok miatt pl. sértődős a banán és simán bebarnul, ha fagyasztóba rakják a többi étellel. De van még sok dolog, amit egy Gondolkodó és nem csak Végrehajtó ember meg tudna tenni. Nincsenek rászorulva, hát nem teszik. Bármennyire is fantasztikus a felszerelés, modern minden, számomra még mindig furcsa, hogy az orvosok az otthoni rötyehúzó vagy banyatroli névre hallgató bevásárlókocsi szerűséggel közlekednek, amin a betegek kartonjai vannak, mert MINDENT papíron, kézzel rögzítenek. Ha pl. Mr Smith már húsz éve jár vissza a kórházba, akkor sokszor nagyobb az aktájának a súlya, mint saját maga. Az orvosok mindig panaszkodnak a túlterheltségre, mert a kartonokról átmásolják a tabletre, laptopra az adatokat, hogy könnyebben megtalálják. Minden osztályon egy nagy táblára vannak kiírva a betegek, hányas szoba, melyik ágy, mi a betegség. Látogatási idő 8 és 20 óra között. Az nem meglepetés, hogy a fehér orvos ritka és ha van, akkor legtöbbször nem angol. Legfőbb oka, hogy a brit orvosképzés sem olcsó, általában hitelből megy és az évi 80-130 ezer fontos kereset sem vonzó. Ez ugyan még brit viszonylatban sem kevés, de hála a Commonwealth azaz Nemzetközösség létének Kanadában, Ausztráliában, de főleg Afrikában, Dél-Afrikában ennek a többszörösét lehet megkeresni. So it goes! A másik ezzel kapcsolatos meglepetés az volt, mikor Aliz visszament a héten egyhetes szabadságról, úgy fogadták, mint ki tudja milyen régi munkatársat, még a betegek is örültek neki. Hát ugye?! Ez az ami megfizethetetlen.

Meglepetés, de inkább szokatlan és furcsa, hogy 42 napig nem volt rendes angol eső errefelé. Tegnap este volt végre egészen délelőttig tartó áztatás. Azért azt mondani, hogy a Brexittel Britannia az európai időjárásból is kilép, az túlzás. De tény, hogy a legendás angol eső, pillanatnyilag szünetel. Igazából most venni észre, hogy mennyire poros a város egy komolyabb nagytakarítás ráférne. Ha már az eső szabadságon van.

Nem meglepetés, de tény, hátha nem tudjátok, hogy itt az autók a másik oldalon mennek és az egyiken jönnek, pont fordítva, mint szerte a világon. Augusztusban lesz két éve, hogy itt vezetek /névnapomra megérkezett a brit jogosítványom 2027-ig érvényes, kérdés tudom-e még nyomni a gázt vagy bármit). Mivel naponta úgy 40-50 km-t megyek tereléstől, útfelbontástól, helyi bicikli versenytől, marhatereléstől függően, tényleg nagyon jól megy már. Szerintem az autónk Bogi, aki most új kuplungjával villog, már legtöbbször magától elmenne dolgozni, akár nélkülem is, de sajnos nem fér be a szedőhelyre ezért kénytelen vagyok én csinálni. Az sem meglepetés, hogy az a mondás, miszerint Felesleges, mint BMW-n az index, itt is megállja a helyét, legfeljebb még néhány márkával ki lehet egészíteni. Tény Britanniában az autó olyan dolog, mint a mobil, szinte mindenkinek van, néha több is és úgy is kezelik. Használati tárgy, nem több, hát úgy is néz ki. KZS bristolszakértő szerint Az autóba pillantva simán meg lehet mondani, mi a kedvenc étele, itala, pozitúrája. Na ja. A britek egyébként jól vezetnek, nagyon bátran és kiszámíthatatlanul, de hát kell egy kis izgalom is az életükbe. Amit nem tudok megszokni, az a reflektor használata. Eleinte meglepetés volt, hogy éjszaka mikor jöttem haza, a szembejövő autó egyetlen világító tárgya a sofőr szájában a Negro volt. Tény nincs kötelező lámpa használat, ha a sofőr úgy ítéli meg Ő lát és Őt látják, akkor mehet Vak Vili módra bárhova.  Itt nincsenek árkok, hát úgy könnyű. Az ellentét, hogyha egyszer feloltja a világítást a márkán, akkor mindenhol. Teljesen normális dolog, hogy tegnap 21.15 kor Pensfordnál, mikor még félig világos volt az Audi Q3 asnak még a ködlámpája is égett, valószínűleg ezek a vezetők azok, akik napszemüveg helyett vakszemüveget használnak. Egyszerűen úgy vannak vele, ha már feloltottam, akkor égjen. Mindig. Egyszer próbáltam azt ki, ami otthon és Európában működött, hogy pár pillanatra feloltottam a fényszórót, hogy öreg ez az, amit le kellene venni, mire a szembejövő Jaguár olyan fényorgiát produkált, amihez képest egy Depeche Mode koncert komplett világítása felhúzós zsebláma utolsó pislákolása volt. Kerestem is Bogin a KAFB gombot / ki a fehér botot/ de nem találtam. Ezt csak kamion képes fokozni, mert elképzelni nem tudjátok, mennyi lámpa van egy ilyen masinán. Na ha az hirtelen villanással orcán talál és nincs nálad pótretina, amit betehetsz, akkor Neked annyi.

Meglepetés másoknak, hogy nekem mennyire bejönnek az angol kaják. Komolyan. A Full English Breakfast vagyis a teljes angol reggeli pirítóssal, vajjal, black pudinggal, kör alakú tükörtojással, sült szalonnával /ez az amit otthon bacon szalonnának mondunk/, gombával, sült paradicsommal, Richmond kolbásszal és a koronával, a sült paradicsomos fehérbabbal a kedvencemmé vált. A legfinomabb főétel a Wellington bélszín, ami piszok drága. Mondjuk a mézes sült fehérrépa még nem talált megértésre nálam, de mit lehet tudni. Továbbra sem értem, hogy a fűszer olyan messzire kerüli el az ételeik javarészét, mint brexiteseket a józan ész, de ugye ott van a gravy szósz az pótol mindent. És persze a fish and chips, a különleges tésztában kisütött tőkehal sült krumplival. /A chips minden étlapon sült krumplit jelent. Van persze rendes chips is, itt a csípős és az ecetes a kedvenc. Sok szónak van itt kétféle jelentése. Kedvencem a coach, ami szövegkörnyezettől függően jelenthet edzőt vagy buszt./ Persze a fish and chips ből is van fantasztikusan finom, ilyet ettem előző munkahelyemen a Redwood Farm ban és van olyan is, amivel egy húsevő növényt vegetáriánussá lehet átnevelni. De szeretem a brit marhából készült steak-et vagy az új-zélandi bárányt is, ami itt természetesen mindig van. Igaz, a brit étkezési időpontokat még nem fogadom el, reggeli úgy 11 körül, ebéd úgy 15 órakor vacsora 19 órától bármeddig, de meghiggyétek errefelé is lehet jókat enni.

Nem kellemes és nem is meglepetés a Brexit. Mivel britekről van szó, hát biztosan végig viszik, ha beledöglenek is, mert ők britek. Ez itt ilyen egyszerű. Általában olyan dolgokról, amik kellemetlenül érintenék a Nagy Brit Öntudatot nem beszélnek. Úgy tartják, az a probléma, amiről nem beszélnek, az nincs. Mivel egyelőre a dráguláson kívül más konkrét hozadéka nincs a Brexitnek, nem is veszik komolyan. Az egész helyzet hasonlít arra a történetre, mikor a múlt században a Thália színház igazgatója a legendás Kazimír Károly kénytelen volt pár színésztől megválni. Az egyik ilyen a szekéren beszélő Bánhidi László, az örök Matula bácsi volt. Be is hívatták és mikor kijött kérdezték a többiek: Mi volt Laci bácsi? Hát kávézgattunk, rumozgattunk, sütizgettünk. Aztán mikor kijöttem, rájöttem: Laci téged kirúgtak! Na a britek is így lesznek. Az nem meglepetés, hogy a mostani Facebook-Instagram-Twitter háromszögben élőknek minden populista hülyeséget be lehet adni, kezdve a rezsicsökkentéstől a csettintésre szuperül működő NHS-en (egészségügy) át, a csak Terus Anyus képes vezetni ezt az országot tökéletes hazugságon át mindent. Az elég érdekes, hogy a Konzervatív párt Brexit párti prominensei most egyáltalán nem szerepelnek a kampányban, Boris Johnsonnak még a nevét se hallani. Hihetetlen, de nem meglepetés, hogy a Konzervatív párt fő mondanivalója, hogy az EU migránsokat meg kell állítani, és mindenre ez a válaszuk. Soroshatnám még de mindenre ezzel jönnek. Amúgy egy brit felmérés szerint, a britekben úgy él, hogy az EU migránsok javarésze legalább 5-6 gyerekkel rendelkezik, segélyen él, fátyolos vagy színes bőrű és utál itt lenni. Belegondoltam a litván csadorosok, vagy a bolgár raszta frizurások tömegébe, és bár sok mindenre nyitott vagyok, ekkora hülyeségre még én sem. Amúgy a britek úgy Hitvalló Edward óta idegen gyűlölők, nagy szerencse, hogy nem tudják, a királyi család 90%-ban német származású és csak 1917 óta hívják őket Windsoroknak. Mindegy Terus Anyus megnyeri a választásokat, a britek elveszítenek sok mindent. De legalább lesz kit okolni. So it goes!

Jó meglepetés volt a két napos kirándulásunk Stratford-upon-Avonban azaz Shakespeare falván, aztán a fantasztikus Warwick kastékyban, majd Windsorban. Az egész város a kastélyból és az oda özönlő turistákból él. Ennyi kínait és indiait egy helyen még nem láttam. Végignézve a kastélyt egy dolog megnyugtatott. A sok indiai és kínai láthatta hová is lett az évszázadokon keresztül összelapátolt, Britanniát gazdaggá tevő vagyon. Mert a lopott holmi lehet drága kincs is a vitrin mögött.

See you later!