29. BRISTOLT LÁTNI ÉS A SZABADSÁG | Székely Nagy György

„Azt tenni, amit szeretünk, az a legnagyobb szabadság”. Egy igazi görög bölcselővel én sem vitatkozom, csupán hozzátenném, hogy sok minden van, mit szeretnénk, de nem valósulhat meg. S nem azért, mert nem akarjuk, hanem mert a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy elgondoltuk.

Tavaly októberben voltam utoljára szabadságon, ezért nagyon vártam már azt az egy hetet, amit május elejére vettem ki. Az eredeti terv az volt, hogy Aliz is eljön három napra és elmegyünk Cornwallba, amit már nagyon régóta tervezünk. Aztán úgy alakult, hogy jött a lakásbérlés, ami nem olcsó dolog így Cornwall hátrább került a sorban , de terveztük, hogy elmegyünk Berkeleybe Nyugat-Anglia legszebb kastélyát megnézni, aztán Biburybe, ami Britannia legszebb faluja vagy esetleg Oxfordba, Aliz álma az a város. A szabadság előtti idő nagyon jó volt. Eső semmi, meleg és napsütés, öröm így dolgozni. Szombaton ,mikor is a La Grottában egy kiváló ebéddel ünnepeltük egy éves itt létünket, nagyon zegernye idő ígérkezett, de a felhőszakadás érdeklődés hiánya miatt elmaradt és csak napsütés volt. Cool! Vasárnap is kiváló idő volt, bizakodva néztünk a jövő hétre, de ekkor már Aliz betegsége kétségessé tett mindent. Hétfőn aztán az eső belekezdett és úgy négy napig csak kisebb szüneteket tartott, mert hát Ő is elfárad néha. A hétfői nap azzal telt, hogy közelebbi ismeretséget kötöttünk az NHS-sel , az itteni SZTK-val, a National Health Service zel. Bejelentkeztünk és regisztráltattuk magunkat a helyileg illetékes Health Centre-ben, amit teljesen véletlenül St. George-nak hívnak. Nem én intéztem így, de itt baromira népszerű vagyok. A regisztrálás néhány űrlap kitöltésével megtörtént, és utána némi könyörgés árán kaptunk időpontot, hogy végre GP-hez kerüljön Aliz, akinek akkor még nem tudtuk milyen barátja növekedett a hasán, de egyre nagyobb és kellemetlenebb lett. A GP /General Practitionerpractition/ a háziorvos itteni neve, de ahogy azt KZS bristolszakértő mondta: Csak akkor menjetek, ha van áram és térerő, mert google nélkül semmit sem érnek. Ezt másoktól is hallottuk, de találkozni ilyesmivel az más kérdés. Nos Aliz egy pakisztáni GP-vel találkozott, aki megnézve a dudort a hasán azt mondta: Hűű! Mi ez? Még nem láttam ilyet. És aztán odaadta a brit gyógyítás mindenre jó gyógyszerét a Paracetamolt.  De megígérte, hogy szerez ultrahangra időpontot. Ezzel az Ő részéről a dolog lezárult. Ami a felszerelést illeti, az fantasztikus volt. Az információs rendszer, az egész épület, mint a filmekben. Mindenki kedves és udvarias volt. A betegért voltak, az Ő ellátásuk a legfontosabb és ezt mindig lehetett érezni. A GP-hez való bejelentkezést lehet személyesen, telefonon vagy e-mailben megtenni, ha már van regisztrációs számod, ami majd egy hónap mire megszületik, what does it matter?! Amikor megérkezel az orvoshoz, egy displaynél beírod a születési dátumodat, nemedet és akkor megkérdezi Te vagy az biztosan és irány a várakozó rész, ahol aztán egy nagy monitoron kiírják mikor mehetsz és melyik vizsgálóba. Ha csak gyógyszer kell és már kaptál olyat, akkor szintén csak jelzed az igényt a recepciónak és aztán bemész a gyógyszerért. Érdekes dolog , hogy sok gyógyszer ingyenes lehet pl. ha cukorbeteg vagy, szociálisan rászorult, mozgáskorlátozott vagy és a fogamzásgátló bizonyos korig ingyenes. Nem mintha ezzel élnének a britek, mert a szaporulatra nem lehet panasz. Igaz, az egyik unióellenes párt embere azt nyilatkozta, hogy aggasztó, hogy mennyire sötétedik a britek bőre, de Ő már azóta emiatt a kijelentése miatt nem tényező a politikai életben. Igen, itt ilyen is van. Egyébként nagyon igaza van, de ezt senki sem fogja itt nyíltan beismerni. No confrontation!

Aliz „dudora”, ami ping-ponglabdából jól fejlett disznósajtra nőtt egyre rosszabb lett, az ismételt GP látogatás Ibuprofén nevű készítményt eredményezett, ami segített valamennyire, de nem igazán. Mozogni már nehezen tudott és aludni csak félig ülve. KZS bristolszakértő szerint, pár hét és megjön az időpont, majd újabb pár hét és igazi megoldás is lesz. Talán. Ekkor már az otthoni vonalat szerveztük, repülő meg orvos, meg minden. De az élet közbe szólt, mert az Aliennek elnevezett Kisgömböc kifakadt, mint megtudtuk szerencsére kifelé, mert befelé cifra dolgokat tudott volna produkálni. Ekkor KZS bristolszakértő és Aliz, amúgy magyarosan kikövetelte a beutalót, így kerültek a Southmead Hospitalba és pár órás (5) várakozás és vizsgálatok után közölték, hogy másnap, szerdán műtét. Altatás nyisza-nyisza aztán jöhet haza. És így lett. Ami az itteni kórházakat illeti, mint a Southmead, ilyet otthon csak magánklinikán látni, már ha bejut oda valaki. Tisztaság, rend, kiváló felszereltség. Alul Costa kávézó, igazi étterem, virágok mindenütt. Mikor a hetvenes években Moldova mester írt a vasútról, volt egy rész a MÁV kórházról, amire azt írta: Olyan, mint minden magyar kórház, a halált érezni benne, nem a gyógyulást. Nos itt ez pont fordítva van. Először is vagy három nővér foglalkozott Alizzal és ne felejtsük el, hogy vannak „segéd” nővérek, akik az ágyneműcserét és egyéb dolgokat végzik. Mindenki borzasztóan kedves volt vele, igyekeztek kellemessé tenni az ott létet. Mikor műtét után felébredt megkérdezték mit kér enni-inni, merthogy választani lehetett. Az természetes, hogy egy ágyas teljesen felszerelt szobában volt, ahol az ágyat szó szerint minden irányba lehetett állítani. Ez otthon már sci-fi kategória. Végül is kávét és sajtos szendvicset választott és már meg se lepődött, mikor külön hoztak még cukrot neki. A kórházból, mivel 11-kor volt a műtét délután ötkor jöhetett el. Itt természetes, hogy úgy engedték el, hogy a GP-vel lebeszélték a kötözés időpontját. Minden adatot átküldtek , de le is írták és azt Aliz vitte magával a kötszerekkel és a gyógyszerekkel együtt. Inkább szanatórium jellege volt, mint kórház. Igen, itt sok a nővér bár itteni szinten nem keresnek sokat, de sokkal kevesebbet dolgoznak, mint otthon. Például Aliz „nővére” rajta kívül még három beteggel foglalkozott úgy, hogy volt egy segédnővére is. So it goes!

Aliz azóta is jár kötözésekre, reméljük már nem sokáig. Egyrészt jó lenne, ha meggyógyulna. Másrészt sajnos az Ő munkaszerződése olyan, hogy nem jár táppénz utána. Van ilyen. Hétvégén egy ügyeletre kellett mennünk, ami egy bevásárlóközpontban van és egy bolton /!/ keresztül érhető el. Nos itt egy szombati napon, ami véletlenül a szabadnapom volt, három órát vártunk kötözésre pajkos fekete és fátyolos gyerekek között, néhány lepukkant brit egyénnel fűszerezve, érdekes volt. Úgynevezett migráns nem volt köztük, pedig állítólag Mr. Boris Johnson szerint agyonterhelik az egészségügyet. Egyetlen török anyuka jött két egymást folyamatosan verő gyerekkel, akit elküldtek, mert se beszélni nem tudott angolul, se biztosítása, se pénze, semmije sem volt. Meg is sértődött hogyan bántak vele. De a kötözés öt perce gyors volt. Azóta most szombaton is voltunk, igaz korán 10 óra felé így aztán egy óra alatt végeztünk, mert a britek hétvégén csak úgy 11-12 óra felé reggeliznek 3-4 óra felé ebédelnek. Lényegében azt kell mondanom, igaza van KZS bristolszakértőnek: az itteni orvosi rendszer két szintű. A GP nem ér semmit, de mire eljutsz egy igazi orvoshoz,az annyi idő, hogy a gyerek megszületik. Minden tiszteletem az otthoni házi orvosoké, mert Ők tényleg orvosok még akkor is, ha egy nyavalyás fa spatuláért három nyomtatványt kell kitölteniük. Az itteni GP egy 9 hónapos képzés után foglalja el hivatalát, de mint orvos tényleg nem ér semmit. Ennek ellentéte a kórházi orvos, aki viszont profi és ehhez MINDEN, de minden eszköz technikailag és emberileg is a rendelkezésére áll. Amúgy egy GP, az évek számától függően úgy 50-70.000 fontot keres évente, egy kórházi orvos beosztástól függően 80-200.000 font körül keres. Aki jó matekból, szorozza be 400-al és kijön forintban. Még egy dolog. Az orvosok, főleg a kórházi orvosok javarésze külföldi. Bár itt az indiai, pakisztáni NEM külföldi, hiszen Commonwealth, Nemzetközösségi polgár, az európaiak szép számmal vannak jelen. Altató orvosok, radiológusok, tehát otthon nem borravalós szakorvosok itt nagyon megbecsültek és jól keresnek, tegyük hozzá, sokkal kevesebb munkával. Amúgy a leggyakoribb orvos név itt a Dr.Kahn, ám ha kicsit belehúzunk a Dr.Kovacs lehet a második. Technikailag fantasztikus, az ellátás, a hozzáállás, a feltételek nagyszerűek. Minden azért van, hogy aki kórházba kerül, meggyógyuljon. Fantasztikus! Bár mondjuk kihagytuk volna. Azért meg kell jegyeznem, hogy egy héttel a műtét után kaptunk egy levelet, amiben adatokat kértek Aliztól, hogy az alapján megvizsgálják tényleg jogosult volt-e a teljes és ingyenes ellátásra. Ez itt természetes. Mint az is, hogy ha kérsz időpontot orvoshoz de nem mész el és nem mondod le időben, akkor a harmadik eset után kiszámlázzák neked, mert feleslegesen terhelted le a rendszert. Így is lehet spórolni, nem is keveset.

Amúgy a büntetések kiszabásában nagyon precízek a britek. Saját tapasztalat. Történt ugyanis, hogy Boginak már nagyon viseltes volt két gumija, ezért gondoltuk a szabadság alatt kap két másikat. Internet választás, hurrá akciós, fizetés, időpont. Cool! Természetesen aznap szakadt az eső, a városban a csiga volt a leggyorsabb jármű, de csak odaértünk. Ott egy ember valami ismeretlen nyelven közölte, hogy úgy egy órát várni kell, mert egy másik ember nem jött be. Sebaj. Másfél órát vártunk és közben megcsodálhattam a brit munkavégzést. Két ember szerelt. Ebből az egyik folyamatosan beballagott a recepcióra és felvette a telefont, elbeszélgetett az érdeklődőkkel , így aztán nem csoda, ha a Citroen egyik lengéscsillapítója egy órás munka árán került ki. Ami Bogit illeti, neki fél óra volt, hogy felemeljék. Készítettek egy alapos felmérést alulról, ezt lejegyezték, majd 42 perc után lekerült az első kerék. Alig 57 percnyi munka után és ebben nem volt tea /!/ készen is volt. Igaz csodálkoztak, hogy miért előre kérem az új gumit, mert itt a hátsó nem kormányzott kerék a fontosabb. Lehet benne valami. Kifelé jövet tudtam, hogy busz sávba fordulok ki, főleg, mert máshová nem lehet, de gondoltam az a pár yard nem gond, hiszen majd innen kell befordulnom a Callington roadra. Alig tíz nap múlva beigazolódott, hogy ez téves elképzelés, mert a busz sávban nincs olyan, hogy kicsit megyek benne. Hogy ezt ne felejtsem el, küldtek három igen szép fotót Bogiról és megkértek, hogy emiatt 60 fonttal gazdagítsam Bristol város kincstárát, amit meg is tettünk, igaz a guta majd megütött. De ugye akinek nincs elég esze, az fizessen.

Ennyit a szabadságomról. Amúgy a múltkor láttam egy autót, amit néhány, de lehet, hogy csak EGY seagull, azaz tengeri sirály „letisztelt”, nos alig látott ki rajta a vezető,és akkor eszembe jutott, mikor egy hasonló madár egyszerűen a nő kezéből kapta ki a szendvicset, és rájöttem. Kérem a seagull egy igazi átlagos magyar madár: pofátlan és mindent letoj. So it goes!

See you later!