25. BRISTOLT LÁTNI ÉS KÖLTÖZNI | Székely Nagy György

” Értem én, hogy a változások viszik előre a világot, de nem lehet, hogy én ezt egy fotelből nézve élvezzem és jókat nevessek?” Woody Allen.
A nagy komikus, rendező és megmondó a szívemből beszélt. Mert nagyon jó dolog, hogy találtunk lakást. Hogy némi izgalom és rengeteg adatközlés, papírhalom után megkaptuk. Hogy végre saját konyhánk lesz és normális ágyunk.
DE!!
Költözni kell. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy volt rá egy hetünk, mert a régi Knowle-ban lévő szobánk ki volt fizetve, így nagyon sietni nem kellett. A költözés is olyan dolog, amihez a Nők jobban értenek. No de mikor a Nő hazautazik, mert másfél hónappal ezelőtt ki gondolta volna, hogy lesz lakás, akkor a három balkezes férfi egyedül marad. Bezony. Nos nejem március 1-én utazott el és nekem 5-éig kellett kiköltöznöm. Így tehát megkaptuk pénteken február 26-án a kulcsokat és az egyik szabadnapomon, ami szombatra esett, nagy költözést terveztünk. A két nevezetes nagy bőrönd, amivel érkeztünk, megtelt és szerencsére volt egy harmadik is, amit később hoztunk otthonról, az is megtelt. Nos ezekkel és még pár nélkülözhető cuccal Bogit repedésig tömve elindultunk az 5 mérföldes útra Knowle-ból Kingswoodba. Persze a modern kor vívmányaként használtuk a Google térképet, ami egy olyan utcán vitt volna ki minket a Bath Roadra, ami visszafelé egyirányú. Hm. Szerencsére van Retro GPS /copyright Gáspár Dániel!/és ott megnéztem merre kell menni. Simának tűnt a dolog. Egészen a Lawrence Hill 3 pályás négy lámpás körforgalmáig.Itt aztán igazodj el. Az A420 utat kell keresni. Megtaláltam és elindultam rajta. a Második lámpánál átváltott M32 CITY CENTER feliratra és a végén A431 BATH tűnt fel. Mikor a jó útra kellett kanyarodni, na kérem ott a kanyarban újra megjelent az A420 felirat. KZS bristolszakértő /szintén Kingswoodban lakik, tehát jó helyre jövünk/ erre azt mondta csodálkozó szép szemekkel: Gyuri, bakker! Kilenc hónapja itt élsz és ezen meglepődsz?! Ne már! Szóval az úgy 50 mérföld per óra sebességgel közlekedő britek között mentem egy kört és eltaláltam enyhe dudálások közepette a helyes utat, hogy aztán araszolhassak a Church roadon felfelé. Azt hinnétek, hogy egy fontos útvonal az széles. Nem. Ez Bristol, West England itt minden út szűk. Komolyan hiszek benne, hogy a buszok és kamionok néha összébb tudnak menni, máskülönben hogyan férnek el? Nos a Church road még hatszor vált nevet, mire eléri a Two Miles Hill roadot, ahol mostantól lakunk. Azt hittem az utca jelzések nem lehetnek lejjebb, de a Two Miles Hill Road felirat pontosan 48 centire van a járdától, egy jobb formában lévő Bristol Rovers drukker fektében sörrel a kezében bömbölve a Rovers allways won, Rovers is a God indulót, különösebb nehézség nélkül eltakarja. A Kingsway Court nevű ház 3-as lakása a miénk. Amúgy 89 a házszám, de ez sehol sincs feltüntetve. Mert ha itt laksz úgy is tudod, ha meg nem, akkor mit érdekel? Kérem ez egy olyan hely, ahol távirányítóval nyitom a kaput, ami ki is nyílik. A parkoló helyünkön álltak, de ez egy külön történet, jó példa a brit gondolkodásmódra. KZS bristolszakértő már többször mondta, hogy ilyen szavakat, hogy gondolkodás, kreativitás ,ésszerűség a britekkel kapcsolatban ne használjak, mert egyrészt nem értik, másrészt megsértődnek. A délelőtt pakolással telt. Aztán bútor beszerzés. Elmentünk a Marie Curie Alapítvány boltjához, itt dolgozik hetente pár órát Aliz önkéntesként, és alig húsz perc alatt találtunk parkolóhelyet. Ez itteni nyelven egyenlő a RÖGTÖN szóval. Az alapítványban várt ránk egy remek kanapé egy komód és egy éjjeli szekrény. Aztán jött az IKEA. Nos az nem egyszerű dolog így szombat délután. Némi keringő után volt parkolóhely és bevettük magunkat az áruházba. Nem szeretnék párhuzamot vonni a svédek magas öngyilkossági rátája és az IKEA közé, de nem véletlen. Végig kell caplatni az összes részleget. A matracot külön kellett megrendelni ezt külön adják ki egy raktárnál. Nos mire mindent összeszedtünk, majd kétszer visszamentem, mert rossz elemet hoztam el vagy nem hoztam el, addig Aliz a sorban semmit sem haladt előre. Egy óra sorban állás, fizetés, majd Bogi degeszre pakolása után rájöttünk, minden elfér e csodás autóban, tehát feleslegesen kértünk szállítókat /nagyon remek srácok, itteni magyarok, magyar cég Lucky Dices a nevük, ha a meló végén három hatost dobsz nem kell fizetned a fuvarért! Mosolyogva pakolták be a cuccainkat a furgonba, ahová még egy anyahajó lötyögve elfért volna/. Nos végül is este úgy fél nyolc körül minden a lakásban volt. A rákövetkező hét délelőttjein átjöttem és raktam össze a bútorokat,többet emlegetve a svédeket, mint amennyit megérdemelnek és végtelen tiszteletet éreztem Csikós Gabi iránt, aki már több éve köztük él, amit lehet áthoztam még és ámultam azon, hogy az itteni King Size méretű matrac /egyelőre ez van/ mekkora. 180×200 cm az eddigi 130×180 cm helyett, óriási változás. Mire mindent bepakoltam, március 5-én 11 órakor visszaadtam a kulcsokat Mike-nak ,a Landlordnak és végleg búcsút intettem a Ponsford road 71-nek az összes lengyellel együtt. Jó érzés volt. Aztán itt a Flat 3-ban, ahogy hívjuk neki láttam szekrényt szerelni, ágyazni, konyhában, fürdőben pakolni. Biztos mindannyian voltatok már hasonló helyzetben , mikor letesztek valamit és utána még háromszor arrább teszitek, hogy negyedszerre tök máshová kerüljön. Nos itt is így volt. Este úgy nyolc körül egy előre megvett steak csomag került elő, némi Lidlben vásárolt olasz Chiantival és chipsszel / bocs, sült krumpli/ együtt. Nem hiszem, hogy erre gondoltam, mikor a steaket sütöttem, de később bántam, hogy nem négy szelet volt, mert akkor két pár cipőre is jó lett volna talpnak. Valamit baromira elronthattam, mert borzalmas lett. Komolyan ha leesett volna akkor lyukat üt a padlóba és egy bármennyire is éhes eb inkább vegetáriánusnak állt volna tőle. Az alvás a matracon isteni volt, főleg ha egész nap melózol előtte. Felkelni 30 centi magasról, az már nehezebb dolog.
A berendezések használatához voltak leírások. A beépített mosó-szárítógép 32 programja közül végül is megtaláltam ami kellett és úgy húsz perc után már zümmögött is a masina. A fűtéshez nyolc oldalas leírás van, mert kérem programozható, öt különböző módon, csak azt nem tudja, hogyha beállítom 24 fokra és leokézom, akkor fűtsön már! Nem. Ő ezt nem tette. Ehhez két diploma, szakmunkás vizsgák, érettségi kevés. Ehhez valami olyan érzék kell a meleghez, ami bennem nincs meg. Maradt a zokniban alvás. Amúgy mikor Aliz megjött két perc alatt talált egy videót a YouTube-on, hogyan kell használni a fűtést és 12 perc múlva már minden rendben volt. So it goes!
A lakáshoz azért kell pár dolog. Nem is hittem, hogy mennyi. Például tv, amit az Argos hozott és miután beüzemeltem leírás nélkül, 278 tv és 43 rádió csatorna ömlött be. Ezért fizetjük az évi tv licencet. Amúgy a tv bekapcsolása után olyan egyszerű beállítani, hogy tényleg nincs olyan brit, aki nem értené. Ha többet akarsz, akkor megnézed a neten. A netet a SKY-tól rendeltük, akik postán kiküldték az egységet, majd megírták, hogy szerelő nem megy, rakd össze magad. Nos ez és készülékek wifi beállítása 3 perc 45 másodperc alatt teljesítve voltak. A sütő működése, külön kapcsolóval, öt féle üzem módban könnyű volt. Az indukciós érintőpaneles tűzhely okozott némi fejtörést, de úgy negyed óra alatt megvolt. Ebből tíz perc arra ment el, hogy megtaláljam hol kell áram alá helyezni. Ki gondolta volna, hogy az a bazi nagy piros kapcsoló , ami majdnem tenyér nagyságú,csak a főzőlapé?
Szóval minden működik, minden a helyén csak néha átrakjuk, arrébb tesszük, levesszük, felvesszük. Furcsaságok vannak, például a konyhában használom a villanyborotvát, mert Britanniában a fürdőszobában nem lehet konnektor és villanykapcsoló sem biztonsági okokból! Ez azért sokat elmond a britek értelmi szintjéről. Mint az is, hogy minden villanydugó három lábú, amiből a felső, harmadik láb arra szolgál, hogy a másik kettő valódi dugó elől eltoljon egy reteszt. Így ha belenyúl valaki a konnektorba, nem érheti baj, mert egyszerre három nyílásba nem tud nyúlni. Amúgy minden dugalj mellett külön kapcsoló van. Persze ez is fordítva működik, mint Európában, de ez itt normális. Mint a jobb oldalon közlekedés. És a sült paradicsomos babos pirítós. Persze kivételek mindig vannak. A villanyt mindenhol egy madzagos kapcsolóval kell kapcsolni, amit kéretik nem rángatni, mert elszakadhat és nem egyszerű cserélni. Furcsa, hogy a központi tűzjelzőt néha tesztelik de erről nem szólnak, csak úgy szombaton délelőtt megszólal. Le is kaptam, mint a huzat. Tudod kinek visítson.
A költözés ráébresztett minket arra, hogy tíz hónap alatt is mennyi cuccot tud az ember felhalmozni. Meglepődve vettem észre, hogy az a tartalék szemüveg, amit össze vissza kerestem otthon, az itt van. Aztán a mivel otthoni ruháimból kifogytam, bár híztam egy kilót mióta itt lakunk, jó lesz vigyáznom erre a 96 kilóra, javarésze mosás után ment az Alapítványhoz, Aliz jó pár ruhájával együtt. És persze az új lakás, új életmód más életritmust kér. De meghiggyétek ISTENI!
Az élet nem állt meg ezalatt sem Bristolban és Britanniában. Most már két hete nem esett, ami már több, mint szokatlan. Örömmel vásároltam magyar borokat a Lidlben. 6-9 font között vannak, ne számoljátok át, úgy 1-1,5 óra munka egy üveg. Sőt! A Lidl az itteni METRO újságban szerte Britanniában két oldalas hirdetésben népszerűsítette a magyar borokat. Jó érzés! Aztán George Osborne pénzügyminiszter beterjesztette a költségvetést, aminek egyik része a sugar tax, azaz cukor adó, amit a cukrozott italokra terjesztenek ki, egységesen 24 penny/liter alapon. Nos a helyzet annyiban különbözik az otthonitól, hogy most csak a nagyon magas értékűekre terjed ki, majd 2018-ig /!/ lesz fokozatosan kötelező az össze cukros italra. Jamie Oliver hat évvel ezelőtti ötlete megvalósult, örült is neki. Hasonló 5%-os adót terveznek a kávés poharakra, amiből évente 2,5 milliárdot dobálnak el a britek. Ennek szorgalmazója “River Cottage” Hugh, aki egy emeletes buszt ragasztatott tele poharakkal. Megadóztatják az internetes kereskedelmet, minden interneten vásárolt termék összege után 5% lenne az adó, természetesen a nettó ár alapján, mert azt a magyar találmányt, hogy az áfa és a jövedéki adó után is adót keljen fizetni, itt elképzelhetetlennek tartják, a kormány abban a pillanatban megbukna. Mint ahogy lemondott a munkaügyi miniszter, aki csak annyit mondott, hogy a változások érintik a mozgáskorlátozottakat is, mert Ők sem különleges emberek, miért bánjanak velük másképpen?!Ennyi elég volt ahhoz, hogy hét órával /!/ e kijelentés után távozzon a kabinetből. Mert ITT ez a TERMÉSZETES! A Szent Patrick nap itt nem okozott felfordulást, ami érthető, mert ugye az IRA és a Shin Fein tevékenysége azért hagyott nyomokat a britekben. Az első Szt. Patrick napot amúgy 1762-ben tartották New Yorkban és azóta is hagyomány. New York és Chicago, ahol a legtöbb ír származású él, a két zászlóvivő. Chicagoban még a folyót is zöldre festik. Ha jól olvastam, akkor az ír gárda dudásai és zenéje annyira tetszett az akkori vezetésnek, hogy azóta a tűzoltók és rendőrök ünnepein vagy temetésen, felvonuláson az ír dudások , szoknyás népviseletben elengedhetetlen tartozékai a rendezvénynek. Bár az itteni angolok szerint a skót dudát direkt az ő bosszantásukra találták ki, meglehet az ír más. És most a hétvégén van a Cheltenham Festival, ami a legnagyobb lovas esemény, alig 90 mérföldre északra tőlünk, tehát normális, hogy a bristoli szállodák is telve vannak emiatt. A fő szám a Foxhunter Steeple Chase, ami vasárnap lesz és úgy 700 millió fontot szednek be a fogadásokra.
A brit egy lószerető nép, ez szinte az arcukon is látszik, a zabos ételekről nem is beszélve. Apropó zab. Nagy változás az életemben, hogy az eddig 44 pennys TESCO csokis zabos kekszet leváltottam a Sainsbury féle 50 pennys csokis zabos kekszre.
Hiába, elköltöztünk, új élet kezdődik. Minden téren!
See you later!