22. BRISTOLT LÁTNI ÉS A TÜNDÉREK | Székely Nagy György

“Én rájöttem – mondta Csill, a patikus – hogy minden ember tündérnek születik, de csak kevesen maradnak azok. ” Szabó Magda : Tündér Lala című remek könyvének egyik nagy tanulsága ez.
Hogy itt Bristolban is vannak Tündérek, nejemen kívül, azt eddig is tudtam, mert találkoztam párral. Angollal, magyarral és kérem még lengyellel is. Katerzyna Bakula, aki ma ünnepli a születésnapját, Isten éltesse sokáig és hamarosan második gyermeke is megszületik, nos Ő egy igazi tündér, aki előző munkahelyemen sokszor volt kedves hozzám. Életmentő jeges italokkal, forró kávékkal segített túlélni a kedves vendégek tányérrohamait. Mert ugye a lengyelek nem egy szerethető népség itt, de kivételek mindig vannak. Egy új statisztika szerint az EU bevándorlók közül Ők követik el a legtöbb bűncselekményt Britanniában, megelőzve a románokat és az íreket. Ez törvényszerű, hiszen Ők vannak a legtöbben. Azért néhány újabb érdekesség róluk. Eddig még egyetlen lengyellel sem találkoztam, aki hallotta volna a Polski wegry dva bratanki mondást. Josef Bemről sem hallottak még. És nem értik miért is kellene egy idegennek köszönni. De volt olyan lengyel hölgy, aki azt hitte, a Not in service felirat a buszokon egy nagyobb városrész lehet, mert annyi busz megy arra.
Hogy Bristolban vannak Tündérek, arra munkahelyi Kis Főnököm Sharon Harris is jó példa. Tündéri szöszke dinamikus erélyes leányzó, a maga 23 évével. Már supervisor ami szép dolog, úgy viszi a 155 centijével és 50 kilójával a 20 kilós Marish Piper krumpliszsákot, hogy a leesett államat percekig kerestem. Aranyos pisze orra és kék szeme megtévesztő, mert kegyetlenül megköveteli, hogy a Chek Quality minősítésű rendelésben csak kifogástalan termék kerülhet. Nincs is annál szebb, mikor 48 kiló banánból válogatsz ki 8 kilót, hogy tökéletes legyen. Ugyanakkor mosolyogni is tud, kedvesnek lenni, odacsempészni néha egy kis csokit a mérlegre, mindig mindent megköszön és mindig mindenben segít. Ám ha hibát talál, akkor felhangzik a George !! Come in!!! kiáltás, ami higgyétek el semmi jót nem jelent. Szóval Tündér Ő is, még ha Szváziföldről azt hitte másokkal együtt, hogy az Svájc, csak rosszul írták./Az a döbbenet sem volt semmi, mikor is egy csomagoló zacskóra lerajzoltam hevenyészve, hogy hol is van Szváziföld és kiderült, eredetileg földrajz tanár vagyok. Itt ugyanis a tanárok bár nem a legjobb keresők, de a középmezőnybe tartoznak./
Hogy Bristolban vannak Tündérek azt naponta tapasztalhatja, aki vásárol. Persze van néhány Boszorkány is, de nélkülük, nem teljes a mese. A legtöbb eladó, bár ólmozott mozgású, nagyon kedves, nagyon készséges. Bármit lehet tőlük kérni, amit aztán idővel teljesítenek is. Amikor nincs valami, szívszorítóan tudnak sajnálkozni. Mindig mosolyognak, de amikor már nem veled foglalkoznak visszaáll az unom az egészet arcforma. KZS bristolszakértő szerint külön érzékelő van beléjük építve, hogy csak akkor mosolyogjanak, mikor kell és véletlenül se siessenek,kizárólag turtlespeed-re legyenek beállítva.
Hogy Bristolban vannak Tündérek, arra első Főnöknőm Anita a példa. Mindig ott volt, mindig segített, mindig csinos volt, mindig volt min nevetni. Segített elviselni a káoszt, az angol fafejűséget, mindent. Persze Ő is megkövetelte amit kellett, de mindig kért és sosem parancsolt. Fantasztikus érzéke van a káoszból rendet csinálni és mikor kellett beállt szakácsnak . Szerintem sok másiknál jobb volt. Nagy öröm, hogy megismerhettem és vele dolgozhattam.
Hogy Bristolban vannak Tündérek,azt mindig tudtam, mert két Tündér, Zsuzsi és Barbi már évek óta itt él. Náluk laktunk pár napot, mikor kijöttünk körülnézni és nagyon jó volt. Az Ő segítségükkel és útmutatásukkal jutottunk el idáig. Örök hála érte. És azért az ajándékért is, amit Aliz kapott Tőlük születésnapjára. Ez egy igazi angol teadélután volt két személyre egy igazi angol teázóban Weston-Super-Mare-ban. Kiválasztottuk mikor szeretnénk menni és ez szombatra esett, talán azért, mert ez az egyetlen szabadnapom. Előtte hűvös, de napos volt az idő, ám mikor mi mentünk megjött kedvenc szelünk és néha esett is. Ez már nekünk való. Westonban most megvolt a tenger, igaz minket meglátva sietve menekült és pár órán belül már a homokon sétálhattunk. A teázó remek volt. Kényelmes fotelok, halk zene és amiért mentünk, mint a filmeken. Narancs és citrom ízű teát ittunk, egészen vékony, gyönyörű porcelán csészékből, amibe leheletkönnyű porcelán kancsóból öntöttük a teát, amit tejjel ittam, mint az angolok. Nagyon finom volt. Egy igazi falatkatornyon hozták a harapnivalót. Ilyet eddig csak filmeken láttunk, de most itt volt a valóságban. Két tálkában lekvár és valami édes krém volt. A sütemények aprók, de finomak voltak, némelyikre remek volt a lekvár, a krémtől tartózkodtam. A falatka lazacos szendvics mestermű volt és egy másik is, ami Aliz szerint sonkás volt, bár én nem láttam és éreztem benne semmit. Első találkozásom az uborkás szendviccsel eldöntötte, hogy soha többi nem fogom zaklatni, de azért köszönök neki, mert volt gyerekszobám a konyhából leválasztva egy randa függönnyel, ami nagyban hozzájárult, hogy ne szeressem a függönyöket. /És a lengyeleket./ Összességében több mint egy órát voltunk ott és remek volt. Köszönet a Tündéreknek!!!! Az egyetlen zavaró körülmény egy pasi volt, aki hol hangosan telefonált, hol bratyizott a személyzettel, de ugye aki bunkó, az egy okostelefontól sem lesz okosabb.
Higgyetek Szabó Magdának, hogy az emberek tündérek. Kevesen maradnak azok és szinte csak Nők. Tessenek megbecsülni Őket, szeretni és nem elveszteni. Gondoljatok szegény János Vitézre, mit lejsztolt, mire újra megtalálta a Tündérét, akit tévedésből Iluskának hívtak. Szóval a Tündérek életünk részei, bárhol is élünk. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy naponta együtt élhet eggyel, de tegyetek róla. Csak az nem sikerülhet, amit nem próbálsz meg.
See you later!