150. BRISTOLT LÁTNI ÉS A HAT ÉV | Székely Nagy György

Próbáltam úgy ülni az ágynak nevezett kínzóeszközön a Ponsford Road 71 szám alatt lévő emelet szobánkban, hogy kényelmes legyen. Noha ez maga az oxymoron, kényelmesen ülni a szobánkban, próbálkoztam. Aliz dolgozott én 12 nappal a megérkezésünk után még munka nélkül voltam, igen furcsa és szokatlan állapot volt nekem. Ölemben Aszi, akkor még működő és erőteljes akkumulátorral. Állásokat néztem. Aztán híreket. És  az órát, mikor mehetek Aliz elé a szállodához. Akkor a fészen feljött egy hír, van egy oldalam, amit nem látogattam meg már egy éve. Azta! Azt tudtam, hogy sok oldalú vagyok, el is fér rajtam néhány tucat, de hogy van, amit nem nyitottam meg, ez új volt. Megnéztem. Na igen. Még otthon terveztem, hogy hetenként elmélkedem majd valamiről, blogolok vagy mi. Én azt mondom, lesz a címe. Nem ez az egyetlen dolog, ami nem jött össze. Kinéztem az ablakon, meglepő, ám éppen esett. Az volt az a pillanat. Hat éve. Megszületett a BRISTOLT LÁTNI ÉS… oldal az első bejegyzéssel.

-Látod, ha akkor abbahagyod, akkor most nem úgy néznél ki, mint egy akcióban megfáradt, lógó…

-Na de mégis!

-…zászló egy ferde rúdon, hanem vidám lennél – mondta rendíthetetlenül KZS bristolszakértő.

-Azt kértem kérdezzenek bármit, miről szóljon a 150. rész. Senki sem kérdezett semmit.

-Mert mindent elmondasz. Szeretsz dumálni. Ezért is írsz. Sokat. Túl sokat- bólogatott még.

Ez a 150. bejegyzés a blogban.

Nem gondoltam volna hat évvel ezelőtt, hogy ennyi ideig életben lesz. Az első csak egy kis szösszenet volt. Az élményekről, mennyi minden változott az életünkben. Aztán mindig írtam egy kicsit. Az ágy nem lett kényelmesebb, mellesleg. Volt, amikor időben is össze-vissza írtam. Volt, amikor rendszeresen. És most már két helyen is olvasható, a fészen és a honlapomon. /Megjegyzés: azért írok fészt, mert a múltkor sem engedte a hirdetést a fész, mert benne volt a neve!!/ Minden szombaton.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa. Aki hozzászól annak főleg. Aki meg is osztja, annak kézcsók, leborulás meg minden. Mert az a legnagyobb segítség, hogy minél több olvasóhoz eljusson. KÖSZÖNÖM!

Hétfőn volt hat éve, hogy dolgozni kezdtem az Arthur David Food with Service Ltd. cégnél, mint picker azaz szedő. Előtte öt hónapig a Redwood Farm étterem felesleges termékek begyűjtésének kezelője és a tálalási eszközök tisztántartásáért felelős munkatársa voltam. Kitchen porter, ahogy itt hívják a moslékos mosogató manust. Kemény meló volt. Napi 10-15 óra plusz az a 42 buszmegálló, amit megtettem oda. Aztán az éjszakai busz, ami óránként járt, 1 óra 36 perc alatt volt 2,5 kilométerre a szobánktól. Azt még le kellett talpalni. Hajnalban. A meló húzós volt, néha kilátástalan, sokszor borzalmas. Akikkel dolgoztam, azok fantasztikus emberek. Anita, Geri, Zoli, Máté és a többiek, Ionut, Sorin és az angyalok, mint Kasa Bakula és Magdi-Maggie, aki aztán A JÓEMBER Melindája lett. Mindenképpen váltani akartam.

-Azta kamuja! Ki beszélt rá, mi? Ki mondta lépjél tovább, ilyen vackot bármikor találsz?!-kiabált KZS bristolszakértő

-Na jó, hát beszéltünk róla, hogy…

-Beszéltünk róla?! Ezt azzal a száddal mondod, amivel eszel? MI, Alizzal beszéltünk össze, hogy leültetünk és próbáljuk a fejedbe verni, ez így nem jó. Váltani akartál? Esetleg sebességet az autón! Hogy fér el az arcod a tablet képernyőjén!?

Igen. Nos, valóban így volt, egy este elmentünk KZS bristolszakértőhöz, aki nehéztüzérség gyanánt Barbit is bevetette. Aztán sokat beszélgettünk és arra jutottunk, még karácsony előtt új melóhely kell, mert karácsonykor a belemet kidolgozom majd az étteremben, akár ott is aludhatok. Így lett, kerestünk másik helyet. A postához jelentkeztem és fel is vettek, igaz december 23-ig. Éppen utaztunk a buszon, mikor is az egyik ügynökség telefonált lenne egy meló, menjünk be, nézzük meg. Így jött képbe az A.David. Aztán úgy volt három hónap tuti meló, február elseje után meglátjuk. Oké. Február elsejével már én is A.David alkalmazott lettem. Emlékszem, bitangul örültem neki, mert biztonságot adott, 44,5 órás fix szerződést, ezzel már tudtunk lakást keresni.

Bitang nagy változás volt. 13 órakor kezdtem, este 9-kor tuti végeztem. Ez egy étterem után hihetetlen változás. A meló sokkal könnyebb volt. A hideg, 5 fok, a mosogató melletti 38 fok után furcsa volt. Megszoktam. Ma már szinte semmi. Hidegben mindig jobb dolgozni.

-Miért rosszabb melegben dolgozni?

-Mert mikor tocsog a gatyád nem tudod: izzadsz, nem értél ki időben vagy csak úgy spontán elmentél.

Szóval a hideg jobb. Egészen klassz dolgok is voltak pluszban, mint a karácsonyi kaja csomag. Aminek egy részét még a régi lakásnál el kellett ajándékozni, mert a hűtőrészünkbe nem fért. Aztán az évvégi bónusz. Ami szép pénz volt. 21 nap tuti fizetett szabadság. Mert ez itt nem magától értetődő. Nem kötelező, adható. Nincs szabott mértéke. Mikor Nulla órás szerződésed van, akkor meg nincs, mert ott mindig annyit fizetnek, amennyit dolgozol. Ilyen volt Aliz melója a Marriott szállóban. Betegállomány az egyébként sincs, talán valami 80 font egy hétre, nos az valóban jelzés értékű.

-Ha beteg vagyok, mi jár nekem?

-A szája, hogy elmondja.

Ennyi. Kocsival kellett járni, mert vidéken van a farm. Itt Britanniában elenyésző a városon belüli farmok száma. Mint az köztudott. Bogi, a W308 RBB rendszámú VW Passat, leánykorában KZS bristolszakértőé volt, a legjobb társam lett ebben. Az egyetlen macerás időszak az volt, amikor fagyott, hideg volt. Mert a fűtés nem tartozott az autó alapfelszereltségéhez. Így volt egy remek vastag kesztyűm, amiben vezettem. Egy jégoldó kívülre. Egy belülre, mert ugye ott is fagyott. Volt idő, mikor egyszerre tudtam spriccelni, kaparni és vezetni! Micsoda idők voltak!

-Tudod öregharcos vannak autók, kocsik, gépjárművek és a Lujza!

Ezt apám mondta a mi autónkra a CA-11-02 rendszámú Skoda Spartak 445 típusú autónkra. Olyan volt, mint az Octavia, csak nem volt az a fecskefarok a hátulján a lámpák felett. Lujza meg azért lett, mert Apám szerint minden autó nőnemű, szereti, ha kényeztetik és szeszélyes, tehát kellett egy név. A tévében, az egyetlen adón, éppen a halhatatlan Pécsi Sándor szerepelt és levelet írt, amit úgy kezdett Ó,Lujza! és ezt úgy harmincszor leírta, mert nem tudta mit írjon. Nos, így lett Lujza. Aztán a többi autóm is az volt, amíg meg nem jött a Picasso, aki Sári lett. És a VW Passat itt Bogi, mert azon a napon lett a társam. Mint az köztudott.

Négy évvel ezelőtt egy angol zseni kitalálta: úgy lehet az NHS-nél /itteni SZTK/ spórolni, ha a kiszolgáló személyzetet kiszervezik külső cégbe és ezért csökkentik az óraszámukat, a feladatuk marad. Aki ezt elmondta komoly arccal, az éppen akkor 2 millió fontért újíttatta fel a svájci hegyekben lévő kulipintyóját, lift is került bele és fűthető medence, mert az a bitang sok melót ki kell valahol pihenni, az NHS nem szanatórium.

Ekkor Aliznak, aki éppen a Bristol Royal Infirmary-ben /az egyik kórház a városban/ dolgozott konyhásnéniként, váltania kellett, mert az a pénz nem volt elég a megélhetéshez. Mivel az A.David-nél volt felvétel, kitöltöttem a jelentkezési lapot /akkor még így ment, most térden állva könyörgés van, hátha a Jóisten ad munkaerőt, aki dolgozik is. A Brexit hívővé tesz/ nem kis meló volt az én angoltudásommal. Aztán két nap múlva a Főnököm, Martin, aki azóta már harmadszor a Főnököm, behívott az irodájába. Ami akkora volt, hogy mikor leültem, kiszorult a levegő belőle és megkérdezte, komolyan gondoltam-e? Sure! feleltem magabiztosan vigyorogva. Tudom-e, hogy akkor együtt fogunk dolgozni. Egész nap. Sure! mondtam mosolyogva. Martin bólintott és azt mondta:

-George aztán ne engem átkozzál!

Sure! mondtam, akkor már halkabban, mert kicsit elbizonytalanodtam belegondolva a dolgokba. Mire nagyon belegondoltam volna, addigra Aliz már be volt írva a műszakba, fel volt véve és ezzel egy máig tartó periódus kezdődött el, amikor is napi 26 órát vagyunk együtt. Ennek hatásairól az ezzel kapcsolatos érzésekről és egyebekről, a hamvaim whiskyben áztatott szétszórása után egy kisebb írásban fogok értekezni AKI CSAK NÉZ,AZ NEM LÁT címmel, ne hagyjátok ki!

Volt kolléganőm, Csilla, aki mindig is maga Párizs, mondta:

-Minden munkahelyről akkor kell eljönni, amikor a legjobb.

Talán nekünk is akkor kellett volna. Ám jött a nembeszélünkróla. És a cég kis híján megszűnt. Viszont mindenki harcolt és mindent megtett a megmaradásért. Ebben mi élharcosok voltunk, bitang klassz időszak volt. Sikerült. Amit nem hittünk az az, hogy pont mikor kifelé jövünk a bajból, újra jól megy a cégnek, akkor lesz rosszabb nekünk. Aliz ezt jobban kezeli, én meg sehogyan. Talán ez a probléma.

-A probléma az, hogyha neked nincs, akkor írsz egyet magadnak. Amit csak te olvasol- vetette közbe KZS bristolszakértő.

Hm.

Hat év alatt Bristol, ez a csodás város is változott. Már otthonosan mozgunk benne, tudjuk mikor hová érdemes menni. Rutinosan intjük le a buszt, ha éppen jön, kezeljük a telefonunkon lévő jegyet és megyünk az emeletre, mert még mindig az az igazi. Minden évben elhatározzuk, tavasszal kimegyünk az Állatkertbe és a mellette lévő Botanikus kertbe. Idén is elhatároztuk, még nem jutottunk ki, vagy 40 perc a 8-as busszal, talán azért. Mikor megjöttünk, akkor Barbi mutatta, a Temple Meads-nél, a pályaudvar környékén építkeznek, egy év múlva befejezik. Vannak, amik nem jönnek össze: az építkezés, még mindig tart. Aztán táblák mutatták az első évben, egy év múlva megújul Bristol központja, a Centre. Két év lett belőle, de ki számolja?

Mint bristoli lakosok már tudjuk, a megadott időintervallumban nincs benne a legfontosabb: a tea idő. Mert az kérem, szent dolog. Bármilyen munka is legyen, úgy kezdődik, hogy isznak egy teát. Súlyosabb vagy komolyabb munkánál kettőt. Aki nem teázik, az ne is dolgozzon! Ezt az elvet sokan követik Angliában, egyből ki lehet szúrni, ki a külföldi, mert az folyamatosan dolgozik.

-A munka csak arra jó, hogy a két tea közötti időt kitöltse –mondta egyszer Barbi.

Nagy igazság. A város szépült, épült és vagy 50 ezer emberrel több lakosa van, mint mikor megjöttünk. 560 ezer ember Nagy Bristolban, mert néha az utca közepén jelzi egy tábla: ez már nem a város területe. Mint itt Kingswoodban. Van egy kávézó a TeaCup, amit Aliz szalmonellának becéz. Vele szemben az út túloldalán a The Black Horse nevű pub. És az már South-Gloucester, Kingswood falu. Egy kissé kókadt kék tábla van előtte, az jelzi, Welcome to Bristol. A TeaCup előtt ugyanez South Gloucester felirattal. Van ilyen. Ami a különbség, az a council tax, vagyis helyi adó, ami Bristolban drágább, mert város. Még akkor is, ha mondjuk a ház fala közös. Így megy ez!

Azt már akkor sem értettem, hogyha Bristol a lakosok számát tekintve beelőzi Liverpoolt vagy Leicestert és Southamptont, akkor miért nem híresebb, mint azok? És kérem a választ az én Chris haverom adta meg:

-Nincs PL csapatunk.

Vagyis a legnagyobb focibajnokságban, a Premiere Leaugue-ben nincs bristoli csapat. Ennyit számít. Van ugyan két csapat, a Rovers, a kék-fehérek, akik most estek vissza a negyed osztályba és a City, a piros-fehérek, ahol Nagy Ádám is játszott és idén azért harcolnak eddig kevés sikerrel, hogy a másodosztályban megmaradjanak. Csak pénz nincs hozzá. Pedig az Ashton Gate egy szuper stadion! Hat éve készülünk oda egy meccsre. Egyszer az is összejöhet. Előbb, mint egy City-Spurs meccs a PL-ben. Én azt mondtam Chrisnek, még hat év és meglesz. Furcsán nézett rám.

Hat év alatt megszoktuk, hogy amit lehet, neten rendelünk, mert gyors, pontos és ha nem tetszik vissza lehet küldeni, ez a része is okés. Illetve. Vannak olyan futárcégek, mint a Hermes, akikkel nem lehet kommunikálni, ezért ha valami véletlen folytán nem vagy itthon, amikor a bunkó állat kategória alján lévő vegetáció sürget téged:

-Gyere már más dolgom is van!

Akkor az a csomag elveszett, jön vissza idővel a pénz. Ők a legolcsóbbak, ez látszik is. Aztán problémás a Yodel, akik akkor is kihozzák háromszor tök fölöslegesen a cuccot, ha már az első után jelezted, nem leszel itthon. Ekkor, a harmadik után elmész Bradley Stoke-ba a raktárukba /úgy 12 mérföld oda-vissza/ és átveszed. Angol hatékonyság. Ebből az angol az, amit megértenek.

A legújabb húzással a héten találkoztunk. Aliz rendelt „az űrbe ugrálok milliárdokért, mint gazdag környezetvédő” cégtől egy új munkavédelmi cipőt, múlt szombati szállítással. Ezt nem hozták ki, mert nincs elég emberük. Vasárnap kihozták és letették A KAPU ELÉ!!! Hiába volt kapu kódjuk, ELÉ tették. És mi történt? Úgy se találjátok ki. Valaki elvitte. Mert itt még ez is elképzelhető. Ezek után elgondolkodhat mindenki: talán ha Jeff Bezos inkább többet fizetne az embereinek, a lebeg a tököm milliárdokért érzés helyett, ilyen nem lenne. Aztán azon is, hogy az angol munkaerő minősége, az ott lent, kiével is van egy szinten. Már ha az szint. Tény, három napi telefonálgatás után visszakapja Aliz a pénzt. A call center Punjabshire-i munkatársát megérteni, az egy külön kihívás volt. Én megesküdtem, hogy nem angolul beszél. Amúgy rendes srác volt, azt nem értette, hogy amikor Aliz dolgozik, miért nem veheti fel a telefont, borzasztó egy hely lehet. Mint az köztudott.

Aliz most éppen beteg, köhög meg vacakul van, de dolgozik. Áltatja magát, hogy jobban van, amiben lehet igazság, mert már én is tudok éjjel három órát aludni. Ahogy Dr.Bubó mondta:

-Komoly betegség csak komoly gyógyszerek hatására lehet komolyan tartós.

Mivel nejem a teán kívül más gyógyszert nem szed, remélem, valóban csak kisebb baja van. Mivel tegnap a lengyel kolléganő Eau de ShowerNever parfümjétől kisebb gyomorvihara támadt, a covid szóba se jöhet. Tény még mindig jobb volt, mint bajszos balkáni barátunk taszajtós Helló! köszöntése az orcámba, amitől simán dobtam el három kelkáposztát a nem repülő fajtából.

Aliz egyszer meggyógyul, tuti. Azt mondtam neki, azért lett beteg, mert egyoldalúan táplálkozik.

-Ez igaz. Egy oldalon, a számon keresztül- bólintott.

És én akarok vicces lenni. Komolyan?

A kreatívulásom kicsit lassabban halad, mint gondoltam. Csupa meglepetés a tanfolyam. Emellett kísérletezem képszerkesztő programokkal. Most vagy zseni leszek és alkotok valamit vagy egy teljesen új stílust teremtek, amire azt mondom művészet. A tablet összes memóriája röhög a tehetségemen, de majd lesz valahogy. Mert ha már ótvar vagy valamiben, az legyen tökéletes.

Ami viszont biztos és írjátok fel! Mobilba, tabletbe, laptopba! Falra, naptárba. Tollal. Ceruzával. Nem fog? Fogjad, te! Vagy esetleg kihegyezni? Mindig vannak ismeretlen dolgok!

DECEMBER 2. Székely Nagy György: PÁRIZS ÉS ÚJRA MI. Novella. A Télapó hozza. Nektek.

Nem elfelejteni! Mint szőke nő, aki nem zárta el a csapot, mert az nem volt kiírva. Aki nem tud teát készíteni, mert nincs meg a melegvíz receptje. Azért igazságtalan ez a szőke nő dolog. Mert ugye a szőkeség az adott dolog. Vagy a természet vagy a festék adta. Ráadásul a szőke nő a jó nő marhaság is a férfiaknak köszönhető. Tessenek Hölgyeim megnyugodni, mi vagyunk az oka. Ennek is. Nagyon sok nagyon okos szőke nőt ismerek. Vegyétek úgy, a szőkenőség az olyan, mint a Brit Tudósok. Kategória.

 Barbi, aki amúgy platinaszőke és élő bizonyíték arra, hogy a „szőkenőség” valóban egy kategória és nem hajszín kérdése, ezt a Bölcsességet küldte:

-Annak a nőnek, aki azért nem töri fel a tojást, mert a kocogtatásra senki sem válaszol senki, szőke állománya van, ami sosem lesz szürkeállomány!

See you later!